A rom rövid története: A templomot (vagy papját) 1225-ben említik először. Ekkor egy kis román kori egyhajós, félkör íves záródású kápolna állt a mai helyén (a mai kápolna hajója és szentélye alatt). 1235-ben még szerepelt a premontrei rendi jegyzékben, de a XIII. században már a váradhegyfoki kolostor filiájaként szerepelt. A XII. században jelentősen kibővült román stílusban, félköríves szentéllyel. A következő bővítés a XIV. században történt. Ekkor egy egyenes záródású kápolna épült az addigitól északra (ez lett később a sekrestye).
A kápolna körül arccal lefelé fordult, iszappal fedett csontvázakat találtak, melyek a tatárjárás áldozatai lehettek.
1932-ben Lux Kálmán feltárta és rekonstruálta. A nyugati kapu a kassai Szent Mihály kápolna kapu-timpanonjának másolata, felette Szent Mihály arkangyal reliefje díszíti. Külön érdekesség, hogy itt kapott helyett a Domonkos kolostornál talált XV. századi, Strus János által öntött harang.
Hogyan jutunk oda? A Margitszigeten, közel a Víztoronyhoz lelhető föl az újjáépített rom.
