Budapest nyugati szélén Útvonal: Budapest - Budaörs - Biatorbágy - Páty - Budakeszi - János-hegy - Széchenyi-hegy - Budapest Táv/szint: kb. 45km/600m; 1 túranap Túrajellemzők: Mint a címe is utal rá, hogy Budapest nyugati határában tekergünk. Mivel e tájegység igen változatos, mondhatni dimbes-dombos, ezért - rövidsége ellenére - már igen sok hegy és emelkedővel kell számolnunk. Kerékpár: Váltós, többsebességű kerékpárral induljunk el a túrára. Országútiaknak figyelmébe: A Jánoshegyi út eleje nem a legjobb utakhoz tartozik, ezért ott figyelmesebben tekerjünk. Túránk során ellátogatunk a Biai-tó völgyébe (mesterségesen felduzzasztott folyóból alakult ki a tó), igen közel fogunk járni az Etyeki-dombsághoz, de onnan egy éles északra fordulást követően meghódítjuk a Budai-hegységet. Budapestről kijutni igen nagy nehézségekbe ütközik. Sajnos nincs kiépített biztonságos úthálozat, így én is csak ajánlani tudok egy gyors kijutást - általában ezt használják a kerékpárosok. A túra leírása:  Nekivágunk Budaörsnek, melynek a Budapesti, majd Szabadság útján tekerünk végig. A 8-as kmkő után elhagyjuk a várost, s haladunk az 1-es (volt 100-as) úton tovább (innen igen széles, kétszer két sávos lesz az M0-s kereszteződéséig), míg a 13. Kmkő után el nem érjük a bitorbágyi kereszteződés körforgalmát. Itt balra hajtunk a kresz szabályai szerint. Az igen nagy lejtőn legurulunk egészen a viadukt előtt lévő kereszteződésig. A tábla szerint Pátynak fordulunk le jobbra. Szerencsére Pátyig teljesen sima az út. A település előtt elmegyünk a Pincesor mellett is. A templom melletti kacskaringózás után kijutunk a település főútjára (Rákóczi Ferenc út), ahol mi jobbra, Budakeszi felé fordulunk. Hamarosan egy nagyobb kereszteződéshez érünk (nincs tábla!), ha itt egyenesen megyünk tovább, akkor egy nagyobb dombot mászva jutunk ki a településből, ha pedig balra fordulunk, akkor Telki felé megyünk s egy másik úton fogunk Budakeszire beérni. Az útvonalak nagyjából azonos hosszúságúak, s ugyanoda jutnak nagyjából ugyanolyan dimbes-dombos, hullámos úton. Budakeszire a Pátyi (vagy Temmető) úton érünk be, mely a Fő útként folytatja útját. Innen fel kell húznunk a gatyánkat, s meg kell mozgatnunk izmainkat is. Sajnos igen nagy a forgalom lévén ez az egyetlen járható útja a városnak. Az utolsó 500 méter igen erős kaptató. A Budakeszi vége táblánál elfordulhatunk balra a Szanatórium utcába s követve a táblát eljuthatunk a Vadasparkba. Folytassuk utunkat immár Budapesten. Innen már csak három domb, s lekanyarodhatunk a János-hegyre vezető útra. Elhaladunk a Nagykovácsi irányába mutató tábla mellett, majd a fejünk fölött zúg el a Gyermekvasút, s hamarosan az avarban megpillantjuk a kerékpárutat, akkor lefordulhatunk jobbra, s immár ott is vagyunk a hegy lábánál. Néhány km és fenn vagyunk Budapest legmagasabb pontján. Az elágazástól kb. 500 méterre egy út torkollik a mi utunkba jobbról, nekünk ezen kell haladnunk tovább, hogy a hegy tetejére érjünk föl. Hamarosan feljutunk az Erzsébet-kilátó lábához és a Libegőhöz. Itt fújjuk ki magunkat. Látnivalóban gazdag területre jutottunk. Eltekerhetünk a Normafához, mely innen kb. 1 km-re van. Innen a túrázóra bízom, hogy leteker (legurul) e, vagy esetleg a Fogaskerekűvel leviteti magát. Látnivalók:  Budaörs: Kálvária-hegyen Golgota-szoborcsoport; Reider Ferenc Helytörténeti Gyűjteménye; Biatorbágy: Sándor-Metternich-kastély; 1820 R.k. templom; kettős vasúti viadukt (használaton kívüli ipartörténeti-közlekedési műemlék); Szentháromság szobor; Szily-Fáy-kastély; XIII. sz-i Szt. Kereszt templom; Páty: Szigligeti (Várady)-kastély; Veterán autók és motorkerékpárok Múzeuma; Pincesor; Budakeszi: 1761 barokk R.k. templom; Vadaspark; Tóth Péter Góliát 2005. február 18.