Ismered Budapestet? Igen? Akkor kérdeznék néhányat: hol van az Árpád-kilátó? Hol található az Apáthy-szikla? Hol fekszik a Nyéki templom romjai, vagy éppen a budaszentlőrinci pálos kolostor romjai? Ha ezekre egyértelműen "nem tudom" a válasz, akkor Buda ezen részeit nem ismered igazán.
2005. január 2-án tartották meg 8-szor e teljesítménytúrát. Mindhogy életem első komolyabb hosszúságú gyalogtúrája volt, ezért egy kicsit meg voltam ijedve a 20km-es távon és a közel 900m szintemelkedésétől. Mint később kiderült alaptalan volt félelmem.
Fél kilenc tájt indultam el Hűvösvölgyből a Gyermekvasút (az egykori Úttörővasút) végállomásáról a Hármashatár-hegy 495m-es csúcsa felé. A kiadott itiner igen részletesen írta le a túra útvonalát, a térkép kifogástalan pontossággal követte az utat, s a szintdiagram segítségével igen jól lehetett tartalékolni erőinket. Az első kaptató a Nyéki-hegy (334m) oldalában várt minket, majd a Határ-nyergen pihenhettünk egy kicsit. Ezt követően igen erőteljes kaptató várt minket. A kilátás egyre szebb lett Buda belső területeire, ahogy a Hármashatár-hegyre kapaszkodtunk föl. A csúcsról a fenséges kilátás tárult elénk a Dunára, a Gellért-hegyre, a Széchenyi-hegyre, a János-hegyre és a Hárs-hegyekre. A felhők közül kiszűrődő napsugarak misztikus légkört kölcsönzött az enyhén párás-szmogos városnak. A kilátás megcsodálása után egy gyors csúszkálás és erőteljes lejtőzés következett Fenyőgyöngyéig, ahol megetettek, megitattak minket.
Az evést-ivást követően újabb mászás következett a Látó-hegy oldalában, de a fáradozást ez is megérte: az Árpád-kilátóból a csodálatos panoráma a Dunára, a Gellért-hegyre (234m), a Sas-hegyre (266m) és a Kis-Sváb-hegyre (Martinovics-hegy) (257m). Amúgy a kilátóban lévő tábla szerint a "pihenőt 1929. évben Budapest székesfőváros közönsége egyik áldozatkész polgárának Glück Frigyesnek kezdeményezésére és támogatásával tervezte Fridrich Loránt." Érzéken búcsút véve Budapest panorámájától és a kilátótól erőteljes lejtőzéssel ereszkedhettünk le a következő ellenőrző pontig, az Apáthy-szikláig. A 240m magasságban lévő sziklaképződmény egyik gyöngyszeme városunknak. A szikláról az Ördög-árok völgyébe lenézve szédítő mélységet érezhetünk. Érdekes a panoráma, hiszen az Árpád-pihenő panorámáját folytatja észak felé a Kis-Sváb-hegytől (257m), a Széchenyi-hegyen (482m) át a János-hegy (527m) csúcsán keresztül, a Kis- (362m) és a Nagy-Hárs-hegyig (454m).
A panoráma megcsodálása után tovább ereszkedtünk Kuruclesig, ahol élesebb szemű turista észrevehette az elkerített és igen elhagyatott területen az egykori Nyéki templom romjainak csekély maradványait. Sajnos szégyen a város felé, hogy egy ily történelmi emléket hagy veszendőbe menni (a mellette lévő vadászkastély, melyet Mátyás királyhoz kötnek, kissé jobb állapotban áll romjaiban). Innen újabb mászás következet a 291m magas Ferenc-halom gerincén keresztül. Panoráma innen sajnos nem volt, ellenben igencsak megizzasztott lankája. Most már igen közel kerültünk a János-hegy lábához. A figyelmesebbek néha észrevehették a hegy csúcsát, s a Tündér-hegyi sziklákat is.
A tavaszias télben a kisvasút hangját egyre többször hallottuk, s ez a hang el is kísért minket Hűvösvölgyig. Szépjuhásznénál, (az egykori Ságváriliget megállóhelynél) található a pálosok legismertebb remetesége, a budaszentlőrinci kolostor. A romok mai napig láthatóak és látogathatóak. A XIV. században építették sokszögzáródású gótikus stílusú templomukat és kolostorukat. Itt őrizték remete Szent Pál földi maradványait. Fénykora és jelentősége a török kor kezdetével szűnt meg.
A teljesítménytúrából most már nem sok volt hátra, mindössze a Nagy-Hárs-hegy 454m-es csúcsát kellett megmásznunk. Az utat már ismertem s valami oknál fogva sokkal rosszabbra számoltam. A Csúcson lévő Kaan Károly-kilátó szinte farkasszemet néz a vele szemben lévő magasabb "testvérnénjével", az Erzsébet-kilátóval. A tiszta kilátást sajnos az eleredő eső (a súly csapjon belé a Dömébe!) zavarta kissé. A csapadék hatására a lefelé menet egy kissé csúszósra sikerült, de ennek ellenére igen élvezetes volt dagonyázni a sárban. Nagy-rétről még egy utolsó pillantást tehettünk a Nagy-Hárs-hegy kilátóval tűzdelt csúcsára, majd alig egy km gyaloglása után be is értünk a célba, Hűvösvölgybe.
A célban a megérdemelt oklevelet és a kitűzőt megkaptuk, sőt mindenki egy jelvényt is kapott. Mindezek után ehettünk és ihatunk, újév lévén elsősorban virslit kaphattunk.
Életem első gyalogos túrája volt, s úgy érzem nem az utolsó. Szerencsésnek mondhatjuk magunkat, hiszen nincs még a világon olyan főváros, ahol ennyi szép természeti érték lenne területén belül.