Az utolsó pillanatban dőlt el, hogy az idei évadnyitó hosszú túrát a Cserhátban töltjük. A szervezést ugyan megkezdtük időben, de a sorozatos szállásvisszavonások miatt végül elpártoltunk a Káli-medencétől és a sokkal keményebb Cserhátba mentünk.
Kiszemelt időpontunk a május 1-4-ei hosszú hétvége lett. Elsején nyolckor találkoztunk a klub előtt. Mészáros Szilvivel már 6:50-kor elindultunk, s mint kiderült jól is tettük, mert viharos erejű észak, északnyugati szél volt, így rettentő nehezen jutottunk ki. Útközben Menich Ágit is "fölszedtük", s hárman próbáltunk kivergődni. Nyolcra kiértünk, de rettentően elfáradtunk a csomagok alatt. Itt felpakoltunk és indultunk tovább, immár csoportostul. Az első megállónál, ami mindig az Északi vasúti híd pesti hídfője, az úgynevezett pingpongasztalok, volt. Itt is csatlakoztak hozzánk nyolcan, így csapatunk 21 főre duzzadt.
Az útvonal már jó előre meg volt beszélve, így mindenki, aki ismerte az út egy részét felkészülhetett a mogyoródi rettenetesre. Az útvonal a következő volt: Dunakaszi - Fót - Mogyoród - Gödöllő - Aszód - Kartal - Verseg - Héhalom - Palotás - Kisbágyon - Buják. Lényegében az utat jól ismertük Palotásig, hiszen a nyár végi Mátrahegyi túra ezen az úton jön vissza. Gödöllőn a cukrászdában energiát gyűjtöttünk, majd mentünk tovább. Aszódon bekukucskáltunk a Podmaniczky kastélyba, s felkerestük a Petőfi Múzeumot is.
Utunk során csak most jött a móka, hiszen eddig még csak a Cserhát déli felén jártunk, illetve a szerényebb Gödöllői-dombságot másztuk meg. Most viszont "telibe kaptuk" a Cserhátot: Kartal felé egyből egy 9%-os emelkedő fogadott minket. Innentől kezdve hullám hullám hátán jött, s ráadásul ráfordultunk a szélre is, mely mindenkit megviselt. Verseg település következett, mely mélyen feküdt, így le és fel is kellett menni itt, s ráadásul egy éles, nagyon rossz minőségű kanyar is van a településen (versegi éles).
A település utánni dombtetőn csapatunk megpihent, összevártuk egymást, hiszen szétrázott minket a hegy. Alkalmat adott a pihenés viccelődésre is, így viccelődve mondtuk egymásnak, hogy az a "kis domb" lenne a "nagy" Mátra. Innen már nem volt túl messze végcélunk, csupán néhány "hegyet" és a szelet kellett legyőznünk.
Délután fele értünk fel Bujákra, ahol egy kis kérdezősködés után megtaláltuk szálláshelyünket: a templom melletti utcában. Házigazdánk hatalmas adag Palócgulyással várt minket, így fáradságunkat leküzdve jót ebédelhettünk. Volt, aki repetázott is a finom kiadós levesből. Az alvóhelyek elosztása és berendezkedés után úgy döntöttünk, hogy fölsétálunk a kálváriára, mivel olyan szépet hallottunk róla. Hosszas útkeresgélés és "vitatkozások" után már ott tartottunk, hogy eltévedtünk (jelzés sehol sem volt), de akkor megpillantottuk a jó, felvezető ösvényt, így végül siker koronázta tettünket. A csodálatos panoráma mindenkit lenyűgözött. A fényviszonyok egyszerűen tökéletesek voltak. Majd egy órát figyeltük a tájat, és élveztük a vizuális, az akusztikai és az illatanyagok (orgona nyílott alattunk) kompozícióját.
Lefele menet egy másik, meredekebb ösvényt választottunk, mely szép, de nehezen járható út volt. Átvágtunk egy két szántón is, mire beértünk a teleülésre. A nap már lemenőben volt mire a templomunkhoz értünk. Este beszélgetéssel, játékkal, mókával ütöttük el az időt.
Másnap reggel csapatunk nem kelt fel korán, így a program is csúszott. A reggelizés után, melyet egy felhőből kiszakadt eső előzött meg, indultunk csak útnak. Útvonalunk a következő lett volna: Buják - erdészeti út - Bokor - Kutasó - Cserhátszentiván - Alsótold - Felsőtold - Hollókő - kerékpárút - Szécsény - Nagylóc - Felsőtold - Alsótold - Kozárd - Ecseg - Csécse - Szarvasgede - Kisbágyon - Buják. Sajnos az erdészeti út, mely a Cserháton vitt keresztül, nagyon megviselte csapatunkat. Ezzel szemben állt viszont a táj szépsége. Gyönyörű - és nem utolsósorban jó minőségű - úton haladtunk végig Bokorig. Szavakban ezt nem is lehet elmondani, egyszerűen meg kell nézni!
Innen hullámos útvezetés következett: éles kanyarok, nagy lejtők, 10%-os emelkedők. Hollóköre fölmásztunk, ahol egy hosszabb lélegzetű - talán túl hosszúra sikerült - pihenőt tartottunk. Egyik vágyam teljesült azzal, hogy fölmásztunk a várba. Lenyűgöző képet mutatott magáról, tiszteletet és erőt parancsolt még így romosan is. Szépen helyreállították belülről is, rendesen járható, még stoplis cipőben is. Feri sok érdekes dolgot mesélt a várról, melyet örömmel hallgattam meg, mert rendkívül érdekel a magyar történelem.
Visszasétálva a vár alá döntöttünk úgy, hogy nem megyünk el Szécsényig, mert későre jár, meg sokan elfáradtak - mit ne mondjak egy kicsit én is elfáradtam a Cserhát emelkedőin. Éreztük, hogy a szél is egyre erősebbé vált, de az utunk nagy részén hátba fújt - vagy nem. Az utolsó 10 km viszont maga volt a pokol, de mindenki hazajutott. Estére rendesen kifáradtunk.
Harmadnap egy rövidebb túrát terveztünk be kevesebb szinttel, de annál több látnivalóval. Az útvonalat a következőképpen határoztuk meg: Buják - Kisbágyon - Szarvasgede - Jobbágyi - Szurdokpüspöki - Pásztó - Tar - Csécs - Szarvasgede - Kisbágyon - Buják.
Első látnivalónk Pásztón volt, ahol a régi rendház épületében lévő kiállítást néztük meg, valamint az Oskolamester házát nézhettük meg. Ezután feltekertünk a szomszédos Tarra és megnéztük a Szent Mihály-templomot és a mellette megmaradt kastélyromot (csupán egy falmaradvány maradt belőle). A pihenő és a templomnézelődés, valamint Feri által elmesélt történet után indultunk visszafelé. Felkerestünk még egy cukrászdát is, ahol csillapítottuk szomjunkat és éhségünket. Itt még egy defektet is javítottunk, a túra során egyébként ez volt a második javítás. Hazafelé elpilledve és a szél által meggyötörve haladtunk, de legalább Buják felé hátba fujt minket a szél.
Nagy bánatunkra hamar eljött a vasárnap, a túra utolsó napja. Az útvonal a következő volt hazáig: Buják - Kisbágyon - Szirák - Vanyarc - Bercel - Galgaguta - Acsa - Csővár - Penc - Rád - Vác - Tahitótfalu - Leányfalu - Szentendre - Budakalász - Budapest. Hazafelé menet ugyan nem álltunk meg múzeumot nézni, de ennek ellenére rettentő sok látnivalóval találkoztunk. A Sziráki kastély - mely ma hotelként üzemel - nem tett rám nagy hatást, de azért készült néhány kép róla. Bercelig az út igencsak fárasztó volt, így a csapat szétesett, de bevártuk egymást - mint mindig! Acsánál a távolbol megfigyelhettük a Pócsay-kastélyt, de nem néztük meg, haladtunk tovább Csővár irányába. Itt szintén csak távolból de megfigyeltük a várromot, mely magasztosan emeli magát a felhők felé.
Innen már mindenki akár egyedül is hazatalált volna, hiszen már jól ismertük a helyett. Itt történt túránk egyik legnagyobb afférja: egy marha le akart minket kerékpárosokat tolni a közútról. Mi bemutogattunk, erre ő felháborodott és minden szabálytalant elkövetett amit egy autós elkövethetett a kerékpárossal szemben. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy ép bőrrel megúsztuk az esetet. Hiába, a sok barom az utakon sok minden f…ságra képes.
Ezzel lényegében befejeződött túránk. A túra során az időjárásra hőmérsékletileg nem lehetett panaszunk, hiszen kellemes, már-már kánikulai meleg volt. Annál inkább panaszkodhattunk a szélre, mely mind a négy napon megkeserítette életünket. Összességében nagyon jó időt fogtunk ki, s szerencsénk volt.
Remélhetőleg jövőre legalább ilyen szép évadnyitó túránk lesz