Nagy sajnálatomra az idei évre rendezett Bánki-tavi túra elmaradt, mert éppen kotorták a tavat, így nem lehetett fürödni benne. Helyette Diósjenőre tekertünk, mert az eredeti célpontunkhoz közel volt, valamint itt is van strand, így a "fürdőtúra" elnevezés megmaradhatott, csak a célpont változott!
Július 20-án hét óra előtt indultam el otthonról, hogy a nyolc órás indulásra odaérjek. Rajtam kívül még 11 fő vett részt a túrán, köztük új társaink is jöttek. A váci kompig - 24 km a klubtól - gyorsabban haladtunk, mert el akartuk érni negyed tízes kompot, melyet - annak ellenére, hogy defektet is javítottunk - sikeresen is elcsípnünk. Az idő nem volt a legkedvesebb hozzánk, mert ugyan nem volt hideg, sőt egyenesen meleg volt, de igen vastagon felhős.
Vácról utunkat Cserhát emelkedőin folytattuk, így legalább azon a tájon is jártunk, ahova eredetileg terveztük a túrát. Áthaladtunk Rádon - Pencen - Keszegen - Ősagárdon, majd Nőtincsen is. Penc és Keszeg közötti irdatlan emelkedőt megmászva kisebb pihenőt tartottunk a megyehatár-táblánál. Ez az emelkedő volt túránk során a legkeményebb. Az új és még kevésbé felkészült tagtársaink meglepően "könnyedén" vették az emelkedőt, de nekik is jól eset a kis pihenő. Innen Keszegig jókora lejtő következett.
Ősagárdra igen rossz út vezetett, ellenben a táj itt a legszebb mind közül. Itt már volt egy kicsi napsütés is, s kezdett jobbra fordulni az idő is. Mire a 2-es úthoz értünk - ahol mindenkit bevártunk - verőfényes kánikulai napra változott a borongós idő. Innen Nógrád irányába indultunk tovább, de nem tekertünk egy km-t sem, mikor hatalmas zuhéval eláztatott minket e csodálatos "napsütés". Nógrádig szakadt, s ott mintha elvágták volna, még az aszfalt is száraz volt helyenként.
Nógrádon megkerestük a kis forrást, melyet megízleltünk, majd a vár parkolójába vonultunk. Itt kis csapatunk két részre bomlott. Egyik fele, mint hátvéd fedezett minket, míg a másik része - köztük én is - megtámadtuk a hegy tetején álló hatalmas várromot. Fenn a várban gyönyörű kilátás és panoráma fogadott minket. Gyönyörű látvány volt látni azt a sötét felhőt, mely keresztezte az utunkat imént. Innen olyan kicsinek tűnt a Börzsöny amúgy magas hegyei. Mire leértünk mindenki megszáradt az erős napsütésben, s indulhattunk is tovább az alig 6 km-re fekvő végcélunk felé.
Kora délután értünk Diósjenőre, ahol a sátrak fölállítása után a strandolásé volt a szabadidő. A délutánra tervezett felfedező-utunkat egy újabb vihar mosta el. Estére megint jó idő lett, így le tudtunk sétálni a község pizzériázójába, ahol bőséges vacsorát kaptunk fillérekért.
Másnap, vasárnap, délelőtt még strandoltak a többiek, de én inkább felfedezőútra indultam a csodálatos kék ég alatt, várva a kánikulát, s megelőzve, mert melegre lehetett számolni mára. Tettem egy kis kört a következő útvonalon: Diósjenő - 2-es út - Rétság - Bánk - Felsőpetény - Nőtincs - Nógrád - Diósjenő, így megnézhettem végre a Bánki-tavat is, mely tényleg csodálatos képződmény.
Délután kettőkor indultunk haza, mikorra a sátrak megszáradtak, és elpakolásuk lehetségessé válhatott. Utunk ugyanazon a vonalon haladt a 2-es útig, mint amin jöttünk, így Nógrád várát ismét megcsodálhattuk. Miután kiértünk a 2-esre, onnan Vácig hatalmas lejtőzés következett, melyet mindenki szeretett. Vácott átkeltünk a Szentendrei-szigetre, s folytattuk a megszokott útvonalon az utunkat. Tahitótfaluban még megálltunk a helyi cukrászdában és feltöltöttük energiatárunkat néhány süteménnyel. Békásmegyerre öt óra után érkeztünk meg, majd én innen csomagostul folytattam utamat Dél-Budára.
Minden elismerésem a már korántsem "kezdő" kerékpárosoknak, kik könnyedén vették az erős emelkedőket is, s nem panaszkodtak mily meredek. Szóval minden elismerésem nekik. A túra során én 210 km-t tettem meg, melyben a saját kis túrám, és 40 km (klubig és vissza) is benne van. A többiek "csupán" 121 km-t, mely azért tetemes mennyiség.