Gyerekkoromban volt egy elképzelésem a Normafáról és a Síházról. Egy aranyos kis ház, közepes ablakokkal, tetején a kémény füstölve, s mondván, hogy Síház ezért mindig hó van a környékén és a piros cserepein. Ez az ideál - bár már sokszor jártam fönn - eddig még nem igazolódott. Nem hittem volna, hogy március elején fogom látni ezt megvalósulni!
Történt az, hogy a túrát megelőző napon intenzív országos havazás indult meg. Esett és csak esett, mígnem abbahagyta estére. Nálunk (200m szinten) kb. 8-10cm. Gondoltam sok lesz fönn a János-hegy környékén, s nem is tévedtem sokat.
Szombat reggel meglepően gyorsan följutotta Normafához, így már 7:10-kor elindultam a 20km-es amúgy nem nehéz túrára. János-hegyen volt az első ell.pont. Mivel a hó vastagsága helyenként 30cm fölötti volt és még nem volt kitaposva, ezért a Jánoshegyi úton mentünk végig. Milyen más ez az út most és nyáron! Csodálatos a természet változatossága!
Mivel az Erzsébet kilátót végre elkezdték fölújítani, ezért nem tudtam felmászni és gyönyörködni a havas Budapest panorámájában. Lefelé nem volt könnyű a menet: rengetegszer süllyedtem lábszárközépig, néha térdig is a friss hóban. Mint egy gyerek, úgy élveztem a havat.
Szépjuhászéi ell.pont után a jelzésen haladtunk tovább, s majdhogynem egészen Makkosmáriáig ezt követtük. A Kis-Kőfej (406m) tövében kereszteztük a Gyermekvasutat, mely ezen a szakaszon a legizgalmasabb rész volt. Az erdő csendje felüdítő volt számomra, nyugtatott és kitisztította fejemet. Mire a Csacsi-réti ell.ponthoz felértem már teljesen újjászülettem, agyilag.
Innen könnyedén átsétálhattunk Makkosmáriára barokk templomához. A jelzésen haladtunk egészen a Szent-Mihály, vagy más néven Végvári-sziklához, ahol ismét kaptunk egy bilétát az igazolófüzetbe. Enyhe emelkedővel folytattuk a túrát, mígnem lekereszteztük a Konkoly Thege Miklós utat. Egy kis kitérőt csináltunk, hiszen folytatva a jelzés követését, az megkerülte a Budaörsi-hegyet. Azon a ponton, ahol a jelzés elválik a -tól (Piktortégla üregek) volt a következő ell.pont.
Nem messze innen a fák között kinézve felsejlett a budaörsi Kő-hegy (235m), ahol a város nagy tiszteletnek örvendő Szeplőtelen Fogantatás kápolna áll. Újabb emelkedő, majd egy kis lejtőt követően elértük az Irhás-árok felső végét, közel a KFKI-hez. Itt meleg teát és zsíros kenyeret kaptunk a Rákoskerti Lemaradás szervezőitől.
Utunk az Irhás-árokban folytatódott, melyet én már gyerekkorom óta ismerek. Kerestem is az egykori "aranyhalas kocsmát" is, de már csak a tábla van kint, az italozó már megszűnt. Egészen a Hörcsög útig gyalogoltunk lefelé, itt ismét ellenőriztek minket. Hamarosan az Ördög-orom tetején találtuk magunkat, melyen már az előző héten is járhattunk.
Néhány domb és egy erős lejtő után egy kis fémhídon átkelve megérkeztünk a Farkas-völgybe, ahonnan a János-hegynek indultunk neki a jelzésen. Itt található az Úti Madonna kápolna, melynek eredetijét Berger János teológus professzor építette 1880-as években. Ezt is a történelmi viharok csapásai érték, így 1998 tavaszán újjáépítették a Cserkészszövetség, a Farkasvölgyi Baráti Kör és a Pilisi Parkerdő Rt. összefogásával. Egy igen aranyos kis kápolnáról van szó, melyet rendben és tisztán tartanak fenntartói.
Egy hete itt beszélgettem egy kutyát sétáltató asszonnyal. A madarak tavaszias csicsergése akkor optimizmussal töltött el bennünket, így már a tavaszt emlegettük. Sajnos még várni kell rá, s mégiscsak megette a kutya a havat...
A harmadik éles kanyar után (ott ahol a hóember őrt állt) már meg is pillanthattuk a Széchenyi-hegyi adótornyot. "Innen már nincs messze a cél", gondoltam magamban és egy utolsó visszapillantást tettem a völgy felé. A Gyermekvasút éppen megérkezett végállomására mikorra odaértem, így egy kis vasúthangulat is keveredett a túrába.
A Normafához érve már rengeteg ember szánkózott, síelt, vagy éppen csak sétált. Megnéztem a "normafa" emlékére állított emlékkövet, és megcsodáltam a panorámát is. Beérkezésemkor kitűzőt és emléklapot kaptam, melyeken a régi Síház fotója látható.
Örömteli boldogság és enyhe lábzsibbadást éreztem mikor pihenésből fölkeltem, hogy elinduljak hazafelé e csodálatos márciusi decemberből. A hó megnehezítette a teljesítést, de egyúttal széppé is varázsolta! Köszönöm a rendezőségnek kedvességüket, vidámságukat, igyekezetüket e remek túra lebonyolításában.