Már jó előre tudtuk, hiszen kiírt és meghirdetett túra volt. Mivel az egyik kedvenc területem, így szívesen mentem oda. A változatosság kedvéért kitekertem a klubig, s a többiekkel együtt indultunk el a túrára. Háromnegyed hétkor indultam június 15-én a klubba, hogy onnan induljunk együtt tovább a kánikulainak kinéző napon. Már ekkor - reggel - meleg volt. Mire kiértem a csomag a hátamon igen szép vizes pacát hagyott.
A csomagok elrendezése után következett az indulás, melyet kerékpumpálás és általános átvizsgálások előztek meg. A Csobánka téren még fölvettünk egy-két embert, aztán indultunk is a nagy útra. Végighaladtunk a Szentendrei úton, majd a Margit hídnál a kerékpárútra tértünk rá. A Batthyány téren találóztunk a környéken lakokkal, akik a csomagokat a kísérő autóba helyezték el, majd jöttek velünk tovább. A kerékpárúton egészen Nagytétényig haladtunk. Számomra az egész déli kerékpárút-hálózat minden egyes lyuka ismert volt, így jó előre tudtam szólni a többieknek a veszélyekről. Sokat tekertem még régen ezen a területen. Mire végighaladtunk a Nagytétényi úton és kiértünk a városból, majd ugyanazzal a lendülettel be is futottunk a nagyra duzzadt egykori faluba, Érdre, már igen meleg lett, mindenkiről folyta a víz rendesen. Így a "tanács" úgy döntött az új körforgalom után pihenünk egy kicsit.
A pihenő után folytattuk utunkat. Az érdi emelkedő kissé szétrázta a csapatot, így Érd után ismét bevártuk az elmaradtakat, akikre szerencsére nem kellett sokat várni. Már túl voltunk a felén (ha otthonról megyek, akkor Agárdra vezető szakaszon Tárnoknál van a fele). A Martonvásárnál és Baracska után következő erőteljes emelkedők, mely ismét szétzilálták a csapatot, s így megint több részre oszlottunk. Mivel bevárós módszert alkalmazzuk, így a kápolnásnyéki elágazásnál bevártuk a többieket. Mivel itt egy darab fa sincs, ezért igen melegünk lett egyhamar, hiszen a nap is tűzött, az aszfalt is fűtött. Legalább 35 °C volt. Vagy fél órát vártunk a kánikulai melegben az utolsó klubtárs beérkezésére. Persze addig sem unatkoztunk, cseresznyéztünk hülyéskedtünk, beszélgettünk, és szenvedtünk a kánikulától.
Rövid pihi után a 11 fő most már együtt vette be Kápolnásnyéket és Velencét. Velencén az ABC-nél álltunk meg ebédelni, és élelmiszert vásárolni. Az energiafeltöltés után megkerestük kiszemelt kempingünket, mely most a Panoráma Kemping lett. A táborhely kiválasztása és a sátrak fölállítása után, valamint a maradék szendvicsek egészségügyi megmentése (azaz elfogyasztása, megmentése a kánikula elől) után máris a tóban voltak a többiek, az alig hűvösebb vízben (kb.: 25 °C lehetett a víz). Én, mivel nem szeretek, valamint a bőröm sem bírja az ilyen jellegű vizet, így én inkább tekerni indultam. Megtettem a tiszteletkörömet a tó körül, majd a második kör után elmentem Nadap fel, majd visszafelé a Bence-hegy tetejére másztam fölt. Itt éreztem igazán a kánikula erejét, s jól esett a kicsit szellősebb hegy tetején megpihenni.
Este a kempingben lévő étteremben ettünk egy jóízűt. Épületes látvány lehetett, mikor 11 fő egyensárga pólóban "megtámadja" az éttermet. A finom ételek és a gyors kiszolgálás mindenkinek nagyon tetszet. A jó evés mellé a megfelelő beszélgetés is ideális volt. A kellemes hőmérséklet, a jó levegő mindenkinek hasznos volt, mindenki ellazult, kipihenhette egész heti fáradalmait.
Evés után a sátrakhoz vonultunk és ott beszélgettünk tovább. Sok mindent megtudtam klubtársaimról, melyeket eddig nem is sejtettem volna, de szerintem rólam is sokat megtudtak a többiek közös beszélgetéseink során. Néhányan - köztük én is - a tópartra sétáltam, s a fényeket próbáltuk beazonosítani, melyet egy kivételével sikerült is. Csodálatosan lehetett látni Székesfehérvár szélének fényeit Agárd, Gárdony és a pákozdi emlékmű kivilágítását is. Sőt még a Szúnyog-sziget csárdájának és kikötőjének fényeit is sikerült azonosítani. Erről az oldalról kicsit furcsa volt számomra tó látképe, hiszen én mindig csak Agárdról láttam, s a Bence-hegy spirális fényeit - mely a fölvezető út lámpái - kerestem a túlparton mindig, de mivel most máshonnan néztem a tóra, így nem láthattam. Késő este fáradtan tértünk nyugovóra.
Másnap reggel arra ébredtem, hogy a fölkelő nap egyenesen a sátramba süt, s az arcom fényben úszik, mely igen jó érzés volt. Ha akartam is volna, akkor sem sikerült volna jobban fölállítani így a sátramat, de kell-e ennél szebb ébresztő?
A reggeli után a többiek a kánikula érződése miatt újból a tóba vetették magukat, én pedig reggeli körömet róttam ismételten. Érdekes volt, hogy éjjel leeresztett a hátsó kerekem, de felfújás után jól bírta (otthon kiderült, hogy kikopott és hajszálvékonyra mállott gumiból eresztett a nafta, de ennek ellenére egész nap tartotta a nyomást, jól hazaértem vele). Tesztként megint két kört mentem, így már eleve 60 km-rel többel indultam, mint a többiek. Agárdon megnéztem a szülőket is, hogy hogy viselik a meleget. Tizenegy órára visszaértem a többiekhez a kempingbe. Megkezdtük a sátrak bontását, majd az ebéd után déli egykor elindultunk hazafelé. Sajnos a legnagyobb kánikulában indultunk neki az útnak, de ez volt az ára a fürdőzésüknek (a túra célja is a fürdőzés volt!).
Utunk ugyanazon haladt, mint amin jöttünk. Bár én javasoltam, s páran benne is lettek volna, hogy a Velencei-hegység felé Lovasberényen át Alcsutdoboz irányából közelítsük meg Budapestet, de mivel igen sok és erős emelkedőkkel tarkított útvonal lett volna, és voltak kezdők, kiknek még igen nehéz terep lett volna ez, így lebeszéltek róla, melyet én is elfogadtam és belenyugodtam. Így aztán ugyanazon mentünk haza, mint amin jöttünk. Érdi elágazásnál, megint a napon megvártuk a többieket, s együtt haladtunk a városban is.
Budapestre beérve már nagyon meleg volt - bár az egész úton izzadtunk -, így már igen lassan haladt a csapat. Batthyányin ismét leváltak rólunk társak, én pedig fölmentem egészen Békásig, pedig hatalmas kerülő volt nekem, de kilométergyűjtésben voltam, és megvallom jól esett a tekerés. Innen még egy óra volt a hazaút, melyet már csomagjaimmal együtt tettem meg.
A túrán 11 fő vett részt, s köztük voltak olyanok is, akik először voltak hosszabb túrán illetve velünk együtt túrán. Minden elismerésem az újoncoknak, kik mindent megtettek, hogy ne maradjanak el tőlünk. Pedig egy túra nem a rohanásról szól, hanem az együtttartásról, a megvárásról. Pihenésnek megfelelő túra volt s remélem jövőre is megismételjük, legalább ilyen nagy sikerrel.