Hajnali fél négykor keltem föl és már négy után biciklin ültem. Legurultam a lakótelepről és találkoztam az aznapi első 139-es busszal. Mikor az autópályán haladtam (csak azért, mert reggel még nincs forgalom) előttem haladt a busz, háttérben a kicsit ködbe vesző Szabadság-szobor és a Gellért-hegy. Még a nap nem kelt föl, ezért világítanom kellett. Hamar beértem országúti kerékpárommal a BAH csomóponthoz, ami most egy elhagyatott méhkaptárra emlékeztetett, a környéken csönd és nyugalom volt, csak néhány autó haladt át a kereszteződésen...

Folytatás...

Már hetek óta próbáltuk összehozni az időpontokat, hogy végre befejezzük - azaz csak megcsináljuk - az Országos Kerékpáros Körtúra első szakaszának végét, Egertől Miskolcig. Végül megszületett a nagy dátum: július 16-a. Eredetileg hárman akartunk menni, de csak ketten tudtunk elindulni. Vonattal mentünk Egerig...

Folytatás...

Csütörtöki klubnapon kezdődött. Elhatároztam, hogy erre a túrára én elmegyek, ha esik, ha fuj, hiszen a terepet ismerem, nem túl nehéz, de nem is a könnyű szakaszok közé tartozik. Ekkor még nem sejtettük - hogy ezzel a klasszikussá vált idézettel kezdjem a mondatot -, hogy mi vár ránk. A többes szám azért indokolt, mert közben Mogyi is csatlakozott egyszemélyes csapatomhoz. Mivel ismert volt az időjárás-előrejelzés, ezért annyiban maradtunk, hogy majd szombaton hívjuk egymást, hogy a további részleteket eldöntsük...

Folytatás...